Miért nem dolgoznak az emberek a munkahelyükön*?
Röviden: mert többnyire felesleges.
1. A több, jobb munkával elért plusz pénz nem okoz lényegi életminőség javulást. Marad a túlélés. Önerőből lakást venni, vagy kikerülni az adósságcsapdából szinte lehetetlen. Mire összegyűjtené az ember a rávalót, a lakásárak az egekbe szöknek. A tetemes infláció egyébként is ellehetetleníti a hosszabb távú megtakarítást. Az emberek előrejutása ebben a tekintetben kilátástalan.
2. Körbenézve láthatjuk a mások és magunk hiábavaló munkáját. Nem csak a céltalan adminisztrációkra gondolok ilyenkor. A jól láthatóan bírságra hajtó rendőrre. A gyerekek fejébe haszontalan ismereteket tömő tanárra (miközben a gyerekek már rég nem figyelnek rá, csak a telefonjukra). Az ügyfelek becsapásával, rábeszélésével foglalkozó kereskedőkre. A mindnyájunkon vígan élősködő politikusokra. A szoftverfejlesztőre, aki egy banknak ír programot, amivel segíti beszedni az uzsorakamatot, stb. Tőlük vesszük a mintát. Ők sem tesznek sok valóban szükségeset, hasznosat. Sajnos a sor szinte minden állásra kiterjeszthető. Legalábbis senki nem tudott nekem olyan állást mondani, amiben nem találtam volna meg a hiábavalóságokra szánt időt.
Most lehet, azt gondolod, ez hülyeség. Nem lehet, mert akkor hogy működhet így a világ? Részben a gépek által, részben a hasznos munkavégzés által. Mert van olyan is. Például egy 8 órás időszakban végezhet valaki 1 óra valóban társadalmilag lényeges tevékenységet. A haszontalan munkavégzés nem zárja ki a hasznos munka végzését. Hogy ezek aránya mennyi, az munkakörönként eltérő.
Ösztönösen mindenki tudja, ha esetleg még nem is szembesült vele tudatosan: a valódi (a társadalmi fennmaradáshoz szükséges) munkájára minimálisan van csak szükség. Már rég csak fel kellene venni az állampolgári jogon járó járadékot, és ezért havonta mondjuk 4-5 napot dolgozni. Mivel a jelen körülmények között pénzt csak munkahelyen lehet kapni a többségünknek (bérrabszolgaság), elvesszük a szerintünk nekünk járó szabadságot munkakerülés formájában**.
3. Amennyivel többet dolgozunk, azzal a gazdagokat gazdagítjuk, illetve a helyzetüket erősítjük, egyenlőtlenséget teremtve és fenntartva***. S ezzel sem lenne semmi baj, ha az emberbe nem lenne belekódolva az irigység és a kapzsiság: „Miért gazdagítsam a másikat, miközben már most százszor jobban él, mint én?” Ha kicsit nyitottabban gondolkozunk, miért ne lehetne olyan, hogy valaki másért, akár gazdagabbért dolgozunk (teszünk valamit)? Lehetne, ámde a jelenlegi rendszer arról szól, hogy a rendszer haszonélvezői elveszik, amit akarnak. Azaz nem választhatjuk meg önként, dolgozunk-e valaki másért, és ha igen, kiért.
4. Dolgozhatnánk (és jópáran dolgozunk is legalább alkalmanként) önmegvalósításért. Csak ezt nagyon kevesen érzik magukénak rabszolga körülmények között.
Van több ismerősöm is, aki többé-kevésbé úgy érzi, hogy helyén van a munkájában. Ennek az az oka, hogy azt kapják legalább nagyjából a munkahelyüktől, amit tapasztalni szeretnének az életben.
A többség azonban nem így van vele. Van aki szabályosan szenved a munkától, van aki csak fásultan beletörődik. Lehet mondani, hogy keressenek másikat. Ez egyrészről teljesen igaz. Másrészről azonban bizonyos élethelyzetekben (életkor, képzettség, anyagi helyzet, egészségügyi állapot, stb.) nem könnyű találni még megfelelőt sem, nemhogy jót.
5. Részben utaltam rá, de most kiemelem külön az esetenként alkalmatlan vezetőket, és a szintén esetenként kritikán aluli munkakörülményeket.
* Már aki megteheti, hogy nem dolgozik. És valamennyire a többség megteheti. Minél több és hosszabb kávé- vagy cigiszünet, internetezés, játék, beszélgetés (pl. az előző napi focimeccsről) vagy betegállomány formájában.
** Remélem a reklamálni vágyó vállalkozók olvasták a „szerintünk nekünk járó” részt. Mert egy kisvállalkozó könnyen érezheti úgy, hogy rengeteget fizet az alkalmazottnak a bevételéhez képest, nem beszélve az egyéb erőfeszítésekről. De az a „rengeteg” a munkavállalónak bizony lehet, hogy nem is sok. Ha pici haszna is van a vállalkozónak az alkalmazotton, az bizony már kizsákmányolás, ne szépítsük. Egy vállalkozás szellemileg addig biztosan tiszta (lehetnek más esetek is) alkalmazottak kapcsán, míg nincs alkalmazott, vagy a vállalkozónak nincs haszna a munkaerőn.
Lehet ennél messzebbre menően is értelmezni a dolgot. Elképzelhető, hogy valaki azért (is) született, hogy munkájával egy másik valóságból származó adósságát rója le (ott kapja meg az ellentételezését az itteni munkájának).
*** A bérrabszolgaságban, adósrabszolgaságban tartás célja pontosan ez: A haszonélvezők további gazdagítása, helyzetük megőrzése. Minél jobban kimerít a munka, elviszi az energiáinkat az önfenntartás, annál kevésbé fogunk elgondolkodni azon, hogyan lehetne másképpen. És persze munkakörök közvetlen célja lehet részben vagy egészben a status quo fenntartása: tüntetések elfojtása, agymosó média, a haszonélvezőknek való jogrendszer kiépítése és fenntartása, stb.