A tudomány, mint a megismerés egy lehetséges, de nem mindenható útja
A tudomány a megismerés egy lehetséges eszköztára.
A tudomány redukcionista módszer. Ez annyit jelent, hogy a jelenségekre nem egyesével külön-külön ad magyarázatot, hanem igyekszik visszavezetni a jelenségeket néhány alapvető tényre.
Ezeket az alapvető tényeket a matematikában axiómáknak, a természettudományokban gyakran törvényeknek nevezik. (Néha ott is axiómáknak hívják.) Például a klasszikus mechanikában ilyenek a Newton törvények. Az euklideszi geometriának is megvan a maga tizenegy axiómája. Az adott témakörrel kapcsolatos problémákat ezekből az axiómákból vezetik le.
Az axiómák, törvények helyessége nem bizonyítható, csak hiszünk bennük. Ez a hit természetesen nem alaptalan. Ezt tapasztaljuk az életben.
Vegyük például Newton 3. törvényét: ha egy test erővel hat a másikra, akkor a másik is visszahat az elsőre, egy az előzővel egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú erővel. Valóban azt tapasztaljuk, ha megnyomjuk az asztal lapját, az asztal is nyomja a kezünket. Minél erősebben nyomjuk az asztalt, annál erősebben nyomja az asztal is a kezünket. Ez természetesen a tudománynak kevés lenne, de a számszerű mérések is ezt bizonyítják. Nem fordult még elő a világtörténelmünkben, hogy ez ne így történt volna, ezért hiszünk benne. Elég alapos oknak látszik.
Alaposnak látszik, de mégsem az. Ugyan nem valószínű, hogy holnap a megnyomott asztallap nem tol vissza, de elképzelhető, hogy szokatlan (az átlagosan tapasztalhatótól nagyon eltérő) körülmények között mégis valami más történik. Tehát az axiómák végeredményben megkérdőjelezhetőek, ha új tapasztalatok merülnek fel. Megtehetjük ezt anélkül, hogy az eddigi tudományos munkát ki kellene dobnunk az ablakon. Csak annyit kell mondanunk: az eddigi axiómák, és azok következményei csak ilyen és ilyen körülmények között érvényesek.
Newton törvényei jó közelítéssel érvényesek a hétköznapi világunkban. Segítségükkel házakat, hidakat, gépeket tervezhetünk és építhetünk. Ugyanakkor nem igazak például a fénysebességhez közeli sebességgel mozgó testekre.
Az egy tudományterülethez (pl. klasszikus mechanika) tartozó axiómák egy axiómarendszert alkotnak.
Nem mindegy a következtetési módszer sem, amivel az axiómákból eljutunk a konkrét jelenségekig. Következtetési módszerként a tudomány a matematikai logikát használja. A matematikai logika egy szigorú módszer: mindent állításokban fogalmaz meg, aminek igazságtartalma egyértelműen eldönthető, tehát igaz vagy hamis.
Egy axiómarendszer teljes, ha a rá vonatkozó tudományterületen mindent képes megmagyarázni.
Egy axiómarendszer ellentmondásmentes, ha nem lehet belőle levezetni egy állítást és annak az ellenkezőjét is,
Huszadik század elején egy Gödel nevű matematikus bebizonyította, hogy a teljes axióma rendszerek biztosan ellentmondásosak. Azaz a tudomány szerint nem létezik olyan axiómarendszer, ami egyszerre lehetne teljes és ellentmondásmentes.
A tudósoknak ekkor választani kellett az egyértelműség és a teljesség között. Az egyértelműséget választották.
Ennek több következménye is van:
Egyrészt a tudomány sosem fog tudni minden felmerülő kérdésre választ adni, minden jelenséget megmagyarázni, hiszen sosem lehet teljes. Aki eldöntötte hogy ebben az életben a teljes világot meg akarja ismerni, annak a tudomány nem fogja tudni megadni az áhított választ. A világ a tudomány által nem ismerhető meg teljesen.
Másrészt az axiómarendszerek folyamatos tökéletesítése szorulnak: egy-egy axiómát néha elhagynak, máskor egy másikkal helyettesítik. Például az euklideszi axiómarendszer párhuzamossági axiómájának elhagyása egy új, jelentőségteljes geometriát eredményezett. Ez a Bolyai-Lobacsevszkij geometria, aminek a relativitás elméletben van jelentősége.
Mindezek fényében nem túlzás a tudományt úgy jellemezni, mint egy lufit, amit folyamatosan felfújunk. A felfújt lufi egyre több és több jelenség magyarázatát tartalmazza, de mindent sohasem fog.
Természetesen az axiómák megkérdőjelezését a tudományos világ sosem fogadja tárt karokkal. Mindennaposak a gúnyos megjegyzések, ha például felvetődik, hogy valaki egypólusú mágnest talált. Csak azért nem büntetik kizárással a tudományos világból az ezzel foglalkozókat, mert a kvantummechanika nem zárja ki az egypólusú mágnes létezését.
A tudomány a már megismert jelenségekben segít gyorsan eligazodni. Ha úgy tetszik, egy kiváló eszköztár. Szükséged van derékszögre az építkezésedhez? Nem kell minden esetben újra fáradni egy módszer kitalálásával. A tudomány gyorsan megadja a választ.
De a tudomány rendszerébe valami újat beilleszteni, valami jelentőségteljeset felfedezni már közel sem ennyire könnyű.
Folytatás itt.