Létezik-e szabad akarat? – 1. rész

I. Korlátok a cselekvésben

Első megközelítésben természetesen mindenki azt mondja, hogy azt tesz, amit akar. Elmehet reggel a munka helyett kocsmába, vagy a munkahelyi wc-ben abba csészébe vizelhet, amelyikbe kedve tartja. Legfeljebb következménye van. Például kirúgják a munkahelyéről, mert nem jelent meg, s akkor már többet arra a munkahelyre nem mehet. Ennek kapcsán rájöhetünk más korlátozásokra is. Például már 14 évesen sem lehetünk hivatásos tornászok, ha előzőleg nem foglalkoztunk vele. S ahogy öregszünk egyre több lehetőség záródik be előttünk általában (esetenként nyílnak is újak). Tehát úgy tűnik, mégis vannak korlátok. Nem választhatunk bármikor és bármit.
Összefoglalva az eddigieket:
1. A döntéseinket követő cselekedeteink következményei a megjelenő korlátok. (Lásd munka helyett kocsma -> munkahely elvesztése.)
2. Van amiben szabad akaratunk (dönthetünk) van és van amiben nincs. (Legalábbis az eddigiek szerint.)

II. Mennyire szabadok a döntéseink?

A következő kérdés ami felmerül, hogy vajon a döntéseink mennyire szabadok? Azaz amikor dönthetünk, vajon tényleg mi döntünk? Ehhez azt kellene tudnunk, mi alapján hozzuk meg a döntéseinket. A döntéseinket többnyire az előzetes tapasztalataink alapján, illetve másoktól átvett tapasztalatok alapján hozzuk. Utóbbit nevezhetjük most minta másolásnak. Az ember minta másolással tanul, azaz veszi át mások tapasztalatait. Először a rokonokét, majd a tanárokét, kortársakét, közszereplőkét. Ezekből alakul ki egy séma, aminek alapján végül döntünk. Mindezt úgy, hogy ennek a folyamatnak általában nem is vagyunk a tudatában. Bizony! Még a wc-ben a csészikét is valamilyen séma alapján választjuk. (Pl. Ne legyen közel az ajtóhoz, ne tudjanak mellénk állni és leskelődni, stb.) Persze lehetnek olyan helyzetek, amikor valamiért nem a sémák alapján döntünk megszokásból (azért a legtöbbször ez a helyzet). Például: nem vettünk át releváns tapasztalatot, ellentmondóak a tapasztalataink és sémáink, illetve tudatosak vagyunk a döntési folyamatra, és szándékosan változtatunk.
Ez utóbbi a legizgalmasabb helyzet. Akik erre szinte mindig képesek, kivételes emberek. Gyakran Tudatos Létezőnek, időnként megvilágosodottnak nevezik őket. (Utóbbi szó alatt rengeteg dolgot értenek. Néha ezt.) Ismerek olyan neves magyar gurut/Tanítót, aki így határozza meg a Tudatosságot: A sémáktól függetlenül történő döntés képessége.
Hogy az ember veleszületett képessége a minta másolással történő tanulás (és a Tudatosság viszont nem), azt folyamatosan kihasználják bizonyos emberek, embercsoportok a hatalmuk gyakorlására. A médiákon, iskolákon, egyházakon át olyan sémákat ültetnek el bennünk, ami alapján később a döntéseinket meghozzuk. Tehát lényegében azt tesszük, amit ők akarnak. A befolyásoló lehet egy szekta vagy politikai-gazdasági érdekcsoportok. Tulajdonképpen minden hatalmi ág él ezzel az eszközzel. Tehát 2010-ben nem történt más, mint hogy a bal liberális agymosást egy nemzeti-katolikus agymosásra cseréltük.

III. Döntést befolyásoló tényezők a sémákon túl

A következő megvizsgálandó kérdés, hogy vajon van-e más a döntéseinket befolyásoló tényező a sémákon kívül? Van több is.
1. A kevésbé misztikus: A biokémia segítségével a génjeink. Például vannak emberek, akik nem tudják megemészteni a tejtermékeket (nem ehetik, tehát korlátozva vannak a szabadságukban), de genetikailag öröklődik például a csecsemők szopási reflexe is. (Az is egy korlát, hiszen ha éhes, csak ezt tudja tenni, és nem azt mondani helyette, hogy bikkmakk.) Szerencsés esetben pedig a legnagyobb korlát a férfi/női test.
2. Kicsit misztikusabbnak tűnhet – elsőre legalábbis – a qi (szokták írni chi-nek, ejtsd: csí). Azért misztikus, mert az átlagember nem érzi, ezért számára hit kérdésévé válik a létezése. Azt állítom személyes tapasztalataim alapján, hogy a qi létezik és a testhez, gondolkodáshoz hasonlóan fejleszthető, ha az ember kellő mennyiségű időt szán rá. (Aztán vagy elhiszitek, vagy nem.)
A qi egyfajta energia: kering, felhalmozódik vagy fogy a testben, fákban, tárgyakban. A qi átadható-átvehető az ember és környezete között, tehát alkalmas rá, hogy befolyásolja a döntéseinket, ráadásul többnyire felfoghatatlanul. (Mert nem mindenki érzi, s aki igen, az sem feltétlenül elég részletesen ahhoz, hogy az összefüggések kiderüljenek.)
Ezek a hatások mind csökkentik a szabad akaratot.
Van-e még több ilyen hatás? A könnyen megérthetőket, „láthatókat” most csapjuk hozzá a sémák/genetika kategóriához, a nem láthatóakat pedig a qi-hez. (Igazából ezért nincs is jelentősége, hogy valaki hiszi-e a qi-t, hiszen ebben a gondolatmenetben egyszerűen csak a fel nem fedett, vagy nem teljesen felfedett befolyásoló tényezőket jelenti. Ilyen tényezőket nem feltételezni pedig annyit jelent, hogy valaki azt hiszi, már mindent tud a világról.)