Létezik-e szabad akarat? – 2. rész

Az előző rész folytatása…

IV. Mi hoz tudatos döntést?

A következő érdemi lépés annak megfontolása, mi dönt, ha tudatosan választunk, azaz nem engedelmeskedünk sem érzékelhető (sémák, genetika, stb.), sem nem érzékelhető (qi) hatásoknak?
Itt érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni magunknak a klasszikus kérdést: „Ki vagyok én?” (Hehe: mármint mindenkinek magára vonatkozólag. 😉 ) Akinek a válasza erre az, hogy ő egy gondolati és érzelmi sémák és gének (esetleg qi) vezérelte bioanyaghalmaz, annak valószínűleg felesleges is tovább olvasni.

Azért a legtöbb ember úgy érzi, hogy ő több, mint gondolatok, érzelmek, test és qi. Ez intő jel lehet, hogy van még valami a háttérben.

A legegyszerűbben innen továbblépni a tudatunk „megfigyelésével” lehet csendes, békés ücsörgés közepette. Magát az eljárást nevezzük most üresség meditációnak. Egy átlagembernek nagyjából százszor fél óra üresség meditáció után már lesznek tapasztalatai. Kezdetben csak ennyi: Létezik valami nagyon kiegyensúlyozott a gondolatokon és érzéseken túl, ami figyeli mi történik körülötte. Nevezzük ezt a gondolatokon és érzéseken túli összetevőnket a továbbiakban Szellemnek.
Sok ember sok-sok meditáció után is azt tapasztalta, hogy a Szellem mindig figyel. (Nem kizárólag ezt teszi, de a gondolatmenet folytatásához most ennyi elég.) Ebből vonták le azt a következtetést, hogy célja a tapasztalás. Tapasztalni akar, tehát kíváncsi, ami értelemre utal.
Ezért állítják a spirituális emberek, hogy létünk célja a tapasztalás. Hogy mit kell tapasztalni, az egyedi. Mindenkinek (legalább kicsit) mást.
S ha ez így van, a szabad akarat nyilván alárendeltje illetve eszköze a tapasztalásnak, mint elsődleges célnak.
A Szellem látszólag szerény: Többnyire csak akkor tapasztaljuk a jelenlétét, mikor vmiért nincs több gondolat: meditáció, esetleg valamilyen különleges alkalom (pl. balesetveszély, pánik roham utáni összeomlás). De állandóan ott van a háttérben, és ha nem is érezzük a jelenlétét, folyamatosan terelget minket: bele vihet különböző (esetenként a személyiségünk által nem kívánt) helyzetekbe, hogy hozzájuthasson a kívánt tapasztalatokhoz.
Mondhatjuk, hogy a Szellem döntése a Tudatos döntés.
Azért az a kérdés továbbra is felmerül, hogy vajon a Szellemet befolyásolja-e valami abban, mit is akar tapasztalni? 

V. Legalább a Szellemnek szabad az akarata?

Sokáig úgy gondoltam, mint a Tanításokat legalább valamelyest ismerő/követő ismerőseim többsége: Van valamennyi szabad akarat. Ezt mondta az általam akkor megismert (?) Tanítások mindegyike, és a Tanítóim többsége is. Sőt, más Tanításokat követő ismerőseim is. Például van egy Mo.-on ismert Iskola, aminek a követői képesek utaztatni másokat előző életekbe (nevezzük ezt „A” módszernek): Nekik azt tanítják, hogy lehetne utaztatni a jövőbe is, de nincs értelme, mert jövőből sok van. Ez a szabad akarat következménye/megnyilvánulása. S voltak személyes tapasztalataim is: félálomban illetve köztes létbe való utaztatáskor többször is részt vettem a Szellemek egyeztető ülésein. (Ami szintén szokványos tapasztalat másoknál is.) És minek is kellene egyeztetni, ha minden rögzített…
Persze volt figyelmeztető jel: Az általam ismert legnagyobb erőkkel rendelkező Tanító azt mondta egy előadásán, hogy a szabad akarat illúzió. De aztán néha úgy beszélt, mintha lenne szabad akarat, máskor megy úgy, mintha nem. Így valahogy nem vettem komolyan. Pedig…
Kb. két hónappal ezelőtt következett be aztán egy hirtelen fordulat a szabad akarat szemléletemben, amikor megláttam egy youtube videót. Egy számomra ismeretlen magyar férfi beszélt benne a Föld és az emberiség jövőjéről, amit emberek egy „B” módszerrel történő utaztatásával tárt fel. A mostani téma szempontjából egy dolog fontos: Akárhányszor utaztatta ugyanazt az embert, az mindig ugyanazt látta. Tehát a „B” módszer szerint EGYETLEN ÉLETFILM létezik, azaz nincs szabad akarat, hiszen az többféle jövőt eredményezne.
Először én is a módszerekben kerestem a hibát. Talán hibás az „A” módszer, talán egy tévút a „B”. Már-már ott tartottam, hogy ki kellene próbálni mindkettőt, de sajnos a „B” módszerhez nincs ismerősöm. Aztán itthon meditálva rájöttem, nem is kell kipróbálni, mert mindkettő lehet igaz, ha különböző nézőpontokat alkalmazunk. Világunkat lehet nézni minimum a személyiség, a Szellem, és a Teremtő szempontjából. Ehhez nyugodtan hozzávehetjük a lélek nézőpontját az alábbi meghatározás szerint: Lélek = A Szellem körüli, a személyiségnél állandóbb energiatest.
Az „A” módszerről tudom, hogy qi-vel működik, tehát a lélek nézőpontját használja. A „B” módszert nem ismerem pontosan, de valószínűleg közvetlenül a Szellemmel dolgozik.

Az előzőek alapján úgy néz ki, a szabad akarat létezése nézőpont függvénye.

VI. A szabad akarat különböző nézőpontokból

1. A Teremtő szempontjából: Ő az Egy, aki esetleg pont azért hozhatta létre szabad akarata által először önmaga kis részeit, majd hozzájuk az univerzumokat (vsz. nem is egyet), hogy rajtuk keresztül megtapasztalhassa milyen nem Egynek lenni. Az általa teremtett rendszereken belül nincs szabad akarat. Nem is lehet értelmezni. Hiszen az Egy mindent tud, így mindenki (minden általa létrehozott alkotóelem) minden lépésével tisztában van.
2. A Szellem egyrészt begyűjti a gazdatest (biológia test+qi test+személyiség) tapasztalatait, másrészt irányítja a gazdatestet az újabb, tervezett tapasztalati lehetőségek felé. Harmadrészt a Szellem a Teremtő része, így önmaga is képes a teremtésre.
3. Végül pedig a saját sémáira öntudatlan személyiség nem ismeri fel a döntési mechanizmusait, így számára egyértelműen van szabad akarat, legfeljebb nem teljes. Igen, maga a szabad akarat is egy tapasztalni való lehet az Egy számára. Ez is része a Nem Egy-nek lenni tapasztalásnak.

VII. Összefoglalás

Biztos, hogy az előbbiekben leírtak legfeljebb modell értékűek, és a szabad akarat szempontjából lényegre törő, ámde durva egyszerűsítéseket tartalmaznak. A Teremtés folyamata biztosan többrétű, ha az Egy-től egy átlagos Földlakóig szeretnénk eljutni.
Összefoglalva:
1. A mindennapi történéseink felett nincs semmiféle szabad akaratunk. Ezekben a helyzetekben egyedül arról dönthetünk, hogyan éljük meg a történéseket.
2. Ha a Szellemünk akarja (netán jó kapcsolatban vagyunk vele és meggyőzzük), megteremtheti a kívánt történéseket a tapasztalat megszerzése érdekében.